Takács Imre: A lélek tájképei


A költészet a szabadság elvont birodalma. A költészet világába bejönni nagyon könnyű, de nehéz benne maradni, nehéz az emberfeletti időben - az évszázadokban és az évezredekben — jelen lenni.

Sapphó. az ógörög leány — és Csokonai, a debreceni diák: együtt hárfáznak, iszogatnak a költészet emberfeletti idejében.

Örök fiatalság is lehetséges a költészet világában.

Örök vénemberség is — érett aranyával és ezüstjével.

 A költészet közérzetünk történelembe vetítése. A boldog és kínszenvedéses pillanatok csak a költészet révén íródnak be a népek és az emberiség emlékezetébe, tudatába.

Mint az első kozmikus sebességgel a Földet körbe-repülő műholdak lelassulnak, a sűrűbb légkörbe jutnak és elégnek, elsziporkáznak, elhamvadnak, úgy a versek milliói is folyton, akár a népmesében a hamueső: a sárba hullanak vissza, elenyésznek, de új és új versek röpülnek föl helyettük, hogy néhányuk fönnmaradhasson, örökös adóállomás gyanánt keringhessen, létrehozva ember és ember között, népek és népek között, évezred és évezred között, őskorok és új korok között a kapcsolatot.

Néha egy táj fiai, leányai vetnek a köztudat erőterébe egy csokor verset. Egy antológiát a rej­tőző köztudatból. Tudatunk termőhelyéről, az érző észlelésből.

Vas megye tájainál jobbon érdekelnek a lélek tájai engem - Itt is, Vas megyében. A tájak mindenhol szépek, mindenféle vidék szép valamiért. Ezeket a szépségeket ajándékba kaptuk a természettől, örökségbe elődeink gondozásából, és ezeket mi is szebbé tehetjük, még szebbé, ha gondos kéz alatt tartjuk őket.

A lélek tájképei - még a néhány ecsetvonásból állók is - kedvesebbek szívünknek minden másnál. Éppen esendőségüknél fogva kedvesebbek. Mert egy zörej tönkretehette volna őket, dehogy mégis létrejöttek, létre tudtak jönni, meg­valósultak egy lélek fegyelmezési alatt, egy lélek csöndjén belül, immár nem lehet rajtuk többé változtatni.

A jó vers a leghitelesebb följegyzés minden kor emberéről.

Szombathely. 1971. április 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése