Az okos szamár

Hungarovox Kiadó, Bp. 2008. Ki ne ismerné a bölcs Aesopus, meg a jó öreg La Fontaine vagy a mi Heltai Gáspárunk állatmeséit. Minden iskolás gyerek fújja, hogy nem állatokról, hanem emberi tulajdonságokról van bennük szó, s innen tudható, hogy az emberi történelem csupa huncutság meg galádság. Konczek József se akart túl nagy műfaji változtatást véghez vinni, amikor közreadta a maga állatmeséit, csupán annyit tett, hogy kicsit áthangszerelte a régi nótát a huszadik századra, egy kicsit megfűszerezte amolyan magyarosan fanyar humorral, rakott bele kis epét is, kesernyés lemondást, de azért mégsem hagy magunkra. Mert a humor valahogy összeköt és reményt ad. Még akkor is, ha ebben a cudar században Magyarországot úgy törték, harapták, mint a medvék a sajtot La Fontaine meséjében (aki ezúttal egy fa tetején ücsörögve meséli el a történetet a rókának), a Forradalom meg könnyezik, mert úgy érzi, álnok módon kisajátították, holmi tévéshow lett belőle, a Hold csodálatos fénye még a kút mélyén sem elérhető, az öreg Isten meg a hűtőszekrényben kénytelen keresgélni magát – hátha odatették az emberek… Széles körben érdemes ajánlani az ízes, erőteljes nyelvi humorral íródott történeteket.